Ez a cikk eredetileg tavaly májusban jelent meg a Debrecen Bár oldalán. 

A szerzők, Tassi Viktor és Kiss Ákos azonban egy nagyon aktuális témát ragadtak meg, ami a közeljövőben az egyik legnagyobb gazdasági, társadalmi és technológiai kihívás lesz. Ezért érdemes feleleveníteni azoknak, akik esetleg nem olvasták még.

A világ többet változott az elmúlt száz évben, mint bármely ezt megelőző évszázadban. Ez nem valamiféle új politikai vagy gazdasági tanok megjelenésére vezethető vissza, hanem arra az óriási műszaki fejlődésre, amelyet az alaptudományok eredményei tettek lehetővé.” Stephen Hawking

Néhány éve, (évtizede?) Csodálattal vagy épp borzongva néztük a science fiction filmekben a technológiai eszközöket, kütyüket kiborgokat és a robotokat.

Az elmúlt években viszont annyira felgyorsult a fejlődés, hogy a korábbi “moziélmények” a szemünk előtt válnak valósággá, vagy épp szárnyalják túl az élénk fantáziájú elődök elképzeléseit .

Kép: Töviskes Imre

Ez persze mind jó és szép, de kérdés, hogy milyen hatással van az életünkre? Meg tud e birkózni az ember alkotta társadalom a felgyorsult fejlődéssel? Hogyan befolyásolja az mindennapi  életünket, a kommunikációt, a pszichét? És mennyire reális a technológiai munkanélküliség jelensége a ma embere számára?

Korunk  talán legnagyobb társadalmi-gazdasági kérdésére ez, érdekes módon a válaszokat azonban nem a szociológusoktól és a  társadalomtudósoktól várhatjuk, hanem azoktól a műszaki innovátoroktól, akik megtervezik a technológiai eszközöket és ezzel előidézik a változásokat.

Steve Jobs , Elon Musk, Jaque Fresko, vagy épp Stephen Hawking nyilatkozatait, értekezéseit olvasva nem csak a technikai fejlődés jelenét és jövőjét követhetjük nyomon, hanem azt is, hogy ezek milyen új társadalmi kihívásokat vagy megoldásokat kínálnak.

A jelenség persze nem új keletű, hiszen már az első ipari forradalom alatt be is bizonyosodott: a gépek bár jelentősen gyorsabbá, olcsóbbá és hatékonyabbá teszik a termelést, a munkahelyek számának hirtelen csökkenését és drasztikus átstruktúrálódását okozzák. Először a mezőgazdaság területén volt érezhető az élő munkaerő iránti kereslet hiánya.

Ennek alátámasztásaképpen egy érdekes adat:

2-300 éve a mezőgazdaság  lakosság 40-50 százalékának adott munkát, ma azonban már csak a munkaerő 4-5 százalékának. Hozzátéve azt, hogy ugyanezen idő alatt a Föld  lakossága, és ezzel együtt a mezőgazdaság termelési kapacitása többszörösére nőtt, meglehetősen mellbevágó ez az adat.

De ha egy egykori lámpagyújtogatóval, tejesemberrel vagy galvanizálóval találkoznánk ma, nyilván szívszorító történeteket tudna mesélni erről.

A legújabb kutatások szerint a drónok 127 milliárd dollár értékű emberi munkát és szolgáltatást vehetnek át a következő években. Az Infrastruktúra  és a mezőgazdaság az a két terület, amely a leginkább érintett lehet, csak ezekben az ágazatokban 77 milliárd dollárnyi munkát vállalnak majd át a repülő robotok.

Gazdasági szakemberek szerint a drónok valódi fenyegetést jelenthetnek az emberi munkaerőre  az előttünk álló évtizedekben, ők szállítják ki a csomagokat, öntözik, permetezik a növényeket.

A prognózisok szerint a 2030-as évekre a jelenleg élő munkaerőt foglalkoztató  munka ötven százalékát automata robotok végzik majd.  Ezeknek az előállítási és üzemeltetési költsége olcsóbb, mint az élő munkaerőé. és a  tőkemaximalizálást előtérbe állító gazdasági modell szívesen preferálja majd ezt a megoldást. Ez viszont egyértelműen tömeges munkanélküliséghez, szociális problémákhoz vezet majd, amelynek kezelésére vannak ötletek, és javaslatok, de kikristályosodott cselekvési terv még nincs. A kérdés az, hogy a szociális katasztrófa, vagy az új kihívásokat kezelni képes struktúra születik e meg hamarabb?

A jelenlegi helyzet az, hogy a felgyorsult fejlődés nem csak egyes szakmákat érint, mint korábban, hanem a gazdaság egyre több ágazatában jelenik meg. És egyelőre csak a robotok, drónok problémájáról szóltunk, amely a fizikai munkát (vagyis az alacsonyabb végzettségű embereket) érintik. De mi a helyzet a mesterséges intelligenciákkal?

A veszélyeztetett szakmák toplistáinak összeállításával egyre többen és többször foglalkoznak a sajtóban. Az amerikai CareerCast nevű szervezet például már 27 éve összesíti azokat a szakmákat, amelyeket technológiai fejlesztések miatt, a leépítés réme fenyeget. A technológia újításoknak köszönhetően egyre több területen válik feleslegessé az emberi munkavégzés.

Az  új megoldások új szakmák megjelenését is magukkal hozzák. Felértékelődik az informatikusok, mérnökök munkája, akik megtervezik és üzemeltetik ezeket az eszközöket. Ők viszont kevesebben vannak. A tömegtermelésben dolgozó középvégzettségű emberek viszont óriási létszámban válhatnak munkanélkülivé.

A cég legutóbbi kimutatása szerint várható állománycsökkenés (2012–2022 között)

Postás 28%

Mérőóra-leolvasó 19%

Mezőgazda, kistermelő 19%

Napilap-riporter 13%

Ékszerész 10%

Favágó munkás 9%

Légiutas-kísérő 7%

Lyukfúrógép-üzemeltető 6%

Szövőnő/szabó 4%

A listában vannak meglepő adatok. A postás érthető, hiszen az elektronikus üzenetküldés, vagy akár ügyintézés mindenhol egyre nagyobb teret hódít. A mérőóra leolvasó is kézenfekvő, hiszen az ember a fogyasztását ma már inkább bediktálja, vagy valamilyen elektronikus felületen rögzíti  . … A mezőgazdasági dolgozókra vonatkozó részt lásd pár sorral fentebb. A napilap riporter, a biztosítási ügynök, vagy akár a légi utaskísérő, mint szakma megjelenése itt viszont már érdekes kérdéseket vet fel. Ezek ugyanis sokkal inkább szellemi munkák kategóriájába sorolhatóak. Elképzelhető, hogy a mesterséges intelligenciák már olyan fejlettségi szinten állnak, hogy nem csak a fizikai, hanem a szellemi munkákat is fel tudják hamarosan váltani az emberi erőforrást?

„Elon Musk Tesla- és SpaceX-vezér egy éve azt mondta, az emberiségre leselkedő legfenyegetőbb veszély a mesterséges intelligencia (MI). Aztán tavaly év végén beindította az OpenAI-projektet, amitől sokan az MI-kutatás forradalmát várják. Nem arról van szó, hogy a kettő között megőrült volna, hanem hogy a kutatás nyitottá tételével akarja biztosítani, hogy a technológia is fejlődik, de mi is életben maradunk.  „ írta az index.hu

Hogy milyen gazdasági-társadalmi változásokat indít el a technokrata irányultságú fejlődés, azt egyelőre csak megjósolni tudjuk. Az viszont biztos, hogy a emberi közösségeknek, politikai döntéshozóknak, gazdaságirányító szakembereknek belátható időn belül komoly fejtörést fog okozni ennek a kezelése, és a társadalmi struktúrák gyökeresen meg fognak változni ennek hatására.

Talán vészjósló ez a jövőkép, de számos kutató úgy gondolja – mint pl. Erik Brynjolfsson, Andew McAffee, vagy Ray Kurzweil – hogy a jövőnek nem feltétlenül kell sötétnek lennie. Szerintük a világgazdaság a technológiai fejlődésnek köszönhetően drámai növekedés előtt áll. Míg az első gépkorszak az emberi izomerőt volt hivatott kiváltani, a második gépkorszak kihívása az lesz, hogy tehermentesítse az embereket a rutinszerű információfeldolgozástól.

Hasonlóképpen gondolkodik az ismert médiaguru Douglas Rushkoff is. Szerinte a munkanélküliség ellen fellépni szélmalomharc. A fejlett államok elég produktívak lesznek ahhoz, hogy polgárainak lakást, élelmet, és egyéb ellátásokat biztosítsanak. Így szerinte a jövőben csak a lakosság egy kis része dolgozik majd a klasszikus értelemben. A nagyobb részük valami más tevékenységet fog folytatni, mondjuk információ alapú termékek és szolgáltatások kereskedelmét. Így a munka fogalma a jövőben valamilyen otthonról, hálózaton keresztül végezhető tevékenység lehet majd.

A jövő szakmáit ma még homály fedi. A Future Generation nevű jövőkutató cég egy tavalyi tanulmányában hangsúlyozta e miatt mihamarabb a kompetencia alapú oktatásra kell átállnia. A következő generációknak már nem lesz szükségük szakmatanulásra, sokkal fontosabb, hogy olyan készségekkel rendelkezzenek, amellyel felvértezve gyorsan tudnak majd a változásokhoz alkalmazkodni, szakmát, élethelyzetet váltani.

A cikk egy Stephen Hawking idézettel kezdődött, így kiváló keretes szerkezetet biztosít neki, ha ugyanazzal fejeződik is be (és gondolatébresztőnek sem utolsó):

„Vannak, akik szerint a számítógépek soha nem mutathatnak valódi intelligenciát, bármilyenek is legyenek. Számomra azonban úgy tűnik, hogy ha az emberekben a nagyon bonyolult kémiai felépítésű molekulák képesek úgy működni, hogy intelligensekké tesznek bennünket, akkor a hasonlóan bonyolult elektronikus áramköröket tartalmazó számítógépek ugyancsak intelligens működést tanúsíthatnak. Ha viszont intelligensek, akkor még náluk is bonyolultabb és intelligensebb számítógépeket tudnak tervezni.” Stephen Hawking